Elővettem saját bejáratú parittyámat, és néhány fotót késztettem róla. Szép munka, köszönöm a készítőjének! Kellemes a fogása is.
Története is van.
Ha az ember szomszédjának az összes tyúkja lassan megjelenik zuhanó repülésben a telkén a virágai között, hát mit mondjak?
Tojnak ide, tojnak oda! Hol görbét, hol kereket, de nem eleget..
Egyszer aztán mondom a szomszédnak: “Regulázza meg tyúkjait, vágja le a szárnyait, mert minden ami az én portámon belül van, az az én tulajdonom! Jól megfogom, és fazékba rakom!”
Nézett a szomszéd, tágra nyílt a szeme, biztosan gondolta, ennek aztán nem lesz mersze! Talán elment az esze?
Bice-bócán kirohanván hajnal 4-kor mint Zrinyi, mert megindult a csirke had, hozzám át repülni.
Ismétlődött egyszer, kétszer hát úgy gondoltam, ha szép szóval nem megy, majd lesz kényszer..
Következő hajnalon, megint mehettem csirkét vadászni, seprűvel nyargalászni!
De támadt egy ötletem, ha nekem ilyen víg a reggelem, szomszédnak is az legyen!
Hangfalak nem csendesek, reggel 4-kor ébresztő lesz!
Koppra vettem a műsort, odaát máris ébresztő volt!
Egyszer történt meg az eset, aztán a tyúkoknak, csirkéknek szárnya nyesve lett!
Telt múlt az idő, kinőttek a tollacskák, megint repdestek át tyúkocskák!
Időközben családban meséltem nagy bánatom, csirke had naponta a láthatáron.
Egyet se búsulj mondta a csoda családtag, csinálok parittyát, csirkéket távol tartsd.
Így esett meg a csoda, házamban lett retró parittya csoda!
Fotókkal:
Egyet viszont írhatok, sokszor bánom, hogy nő vagyok.
Mert női dolgok nem igen érdekelnek..Motor, fegyverek, parittya, lovak, semmi ami női csoda! Felőlem a smink mehet a kukába, ha van egy jó dolog a felsorolt repertoárból számomra!
Köszönöm a figyelmet.
Túlélésblog 