2017.07.27.- nem volt egy kedves nap tegnap az életemben.
Végszükség alakult ki..
Nagyon sokat sírtam, egy újabb orvosi felfedezés, és diagnózis miatt!
Nos ilyenkor a legjobb menedék, a legnagyobb segítség lelkileg számomra a kicsike unokám közelsége.
Ma reggel hívta korán drága Édesanyját, de ő már 6 órakor úton volt az idős gondozottjaihoz.
Én mentem a hívására, és mellé feküdtem, nem kis nehézségek árán bal lábam 40 hónapos nyomorúságos fogságában.
Átöleltem, kezem átfogta, vissza aludt.
Nos ezért kell, ezért érdemes még élni..
Szimbiózisban együtt:
Pár nap együtt, és az ember halódó poraiból, nagy szomorúságában is össze kapja magát, keresi a megoldást, a kiutat tovább, és tovább! Érte, értük, unokákért, gyermekeimért élünk!
Köszönöm szépen hogy vagytok nekem!
Köszönöm a figyelmet.
Túlélésblog 